Okleveles pszichológus vagyok.  Pedagógiai szakszolgálati munkám során óvodás és iskolás korú gyerekekkel és szüleikkel foglal­kozom, képesség­vizsgálatokat és tanácsadó munkát végzek.

Önismereti céllal kezdtem pszicho­drámával foglalkozni. Később kiderült, hogy ez a módszer igazán közel áll a szakmai énemhez is. Saját tapasztalatom, hogy csoportban lenni jó, ott minden élményünk könnyebben meg­érthető és feldolgozható. A gyerekpszicho­drámázáshoz az anyaság hozta meg a kedvem. Három kisfiam van, akiktől megtanultam, hogy a mese milyen fontos, és hogy a közös játék minden bajra gyógyír. 

Csodálatos dolog, hogy a gyerek­pszichodráma foglalkozásokon közreműködője és tanúja lehetek a gyerekek kinyílásának, ahogy egyre felszaba­dultabban játszanak, egyre nagyobb szeretettel fordulnak egymás és önmaguk felé.

Az elmúlt években többféle intézményi keretben dolgoztam óvodástól serdülőkig minden korosztállyal, így közelről ismerem azokat a társas és intézményi hatásokat, melyek a gyermekeket érik mindennapjaikban.  

A gyerekpszichodráma módszere különösen közel áll hozzám, mert úgy gondolom, nagyon sok elemet ötvöz, mely segíti a gyermekek személyiség­fejlődését. A szimbólumok világán keresztül a gyermekek dolgoznak a belső konfliktusaikon, miközben egy elfogadó csoport részesévé válnak, ahol új szerepeket, viselkedésmódokat is próbálgathatnak. Egy csoport erejét mindenki nagyra becsüli, aki volt már egy bizalmon alapuló közösség része – ennek az élménynek a megtapasztalását kívánom minél több gyermeknek, hogy biztonságos közegben próbálgathassák szárnyaikat, kapjanak visszajelzést társaiktól és éljék át a játék és alkotás felszabadító erejét.